Mi az amit adni kell, illetve mi az ami adható és hogyan kell mindezeket dokumentálniuk és alátámasztaniuk a munkáltatóknak
Munkaruha, Forrás: Canva /Grafika: Saját
Legfontosabb ebben a témában, hogy tisztában legyünk a védőruha, védőfelszerelés, illetve a munkaruházat fogalmával.
Alapvetően a 1993. évi munkavédelemről szóló XCIII. törvény általános rendelkezéseiből kell kiindulnunk, amely szerint a munkáltató a felelős az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megteremtéséért. Vagyis a munkáltatónak olyan munkakörnyezetet kell kialakítani, amely biztosítja mindezen előírásoknak való megfelelőséget. A biztonságos munkakörnyezet egyik eleme az egyéni védőeszközök, védőfelszerelések rendszere.
A Munkavédelemről szóló törvény rendelkezései alapján a munkáltatónak rendelkeznie kell kockázatértékeléssel, amelyben köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és keverékekre, a munkavállalókat érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására.
A kockázatértékelés során a munkáltatónak azonosítania szükséges a várható veszélyeket (veszélyforrásokat, veszélyhelyzeteket), valamint a veszélyeztetettek körét, fel kell becsülnie a veszély jellege (baleset, egészségkárosodás) szerinti veszélyeztetettség mértékét.
A kockázatértékelés tartalmazza, hogy mely munkakörök vonatkozásában milyen védőfelszerelést, milyen védőruházatot kell biztosítania a munkáltatónak.
A védőruhának olyan egyéni védőeszköz minősül, amely a munkavégzés során a munkavállaló egészségét, testi épségét veszélyeztető fizikai, kémiai, illetve biológiai károsító hatások ellen képes védelmet nyújtani. A védőruhák szabványok és normák által meghatározott védelmi képességgel rendelkeznek. Egyéni védőeszközt forgalomba hozni és használatba venni csak abban az esetben szabad, ha az rendelkezik EU-megfelelőségi nyilatkozattal és szükség esetén EU-típusvizsgálati tanúsítvánnyal. Amennyiben a munkavállaló védelme műszaki vagy szervezési megoldásokkal nem biztosítható, abban az esetben a munkáltatónak kötelező a védőruházat biztosítása. A védőfelszereléshez, védőruházathoz nem köthető kihordási idő, amennyiben ezek sérülése nem teszi lehetővé a védelmi funkciót betöltését kötelező cseréjükről gondoskodni.
A védőruházattal ellentétben a munkaruha, a munkaruházat fogalmát nem találjuk meg a Munkavédelemről szóló törvényben, hiszen a munkaruha alapvetően nem az egészséget veszélyeztető külső hatások elleni védelmet biztosítja, hanem a munkavállaló által végzett tevékenységből adódó fokozott igénybevételtől és szennyeződéstől óvja a munkavállaló saját ruházatát, vagy helyettesíti azt.
Forrás: Canva /Grafika: Saját
Ezért a munkaruha nem jogszabály által meghatározott kötelezően biztosítandó juttatás a foglalkoztatók részéről. Amennyiben azonban a munkáltató él ezzel a lehetőséggel, abban az esetben érdemes belső szabályzatban a munkaruha juttatás feltételrendszerét rögzíteni. A szabályzat része, hogy mely munkakörökben, milyen típusú, hány darab munkaruhát biztosít a foglalkoztató, mennyi az egyes munkaruhák kihordási ideje. Itt kerül szabályozásra az is, hogy amennyiben a munkavállaló munkaviszonya a kihordási idő alatt megszűnik, terheli-e munkaruha visszaszolgáltatási, vagy pénzbeli megváltási kötelezettség. Amennyiben azt szeretnénk, hogy a kihordási idő alatti, munkavállaló általi munkaviszony megszüntetés esetén a munkavállaló időarányosan térítse meg a munkaruhák beszerzési értékét és ezt a nettó munkabéréből levonhassuk, azt előzetes munkavállalói nyilatkozat birtokában tudjuk megtenni.
Mint minden magánszemélynek adott juttatás, így a védőruházat és a munkaruházat, esetén is felmerül, hogy azok adózása hogyan alakul, terheli a munkavállalókat személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség a természetben megkapott ruházat után.
A munkaruha, a védőruha fogalma a 1995. évi CXVII. a személyi jövedelemadóról (SZJA) szóló törvény 1. számú Az adómentes bevételekről szóló mellékletének 9.2 pontjában található. Eszerint munkaruházatnak minősül minden olyan öltözet és azok tartozékai, amelyet a munkavállaló egészségének védelme, a munkakörén, feladatainak ellátásán kívül hordott ruházatának megóvása céljából az adott munkakörben, a feladat ellátása közben visel, feltéve, hogy a körülményekből megállapíthatóan a munkaruházati termék használata nélkül a munkavállaló egészsége veszélyeztetett, illetőleg a ruházat nagymértékű szennyeződése, gyors elhasználódása következne be. Munkaruha továbbá az SZJA törvény vonatkozásában az egyenruha, a formaruha és a védőruha is.
A munkaruha SZJA törvénybeli fogalma rávilágít arra, hogy annak igazolása, hogy az adóévben a munkavállalók részére juttatott munkaruha mennyisége, összetétele megfelelt az adómentes juttatás feltételeinek, csak abban az esetben biztosítható, amennyiben a munkáltató rendelkezésre áll a törvény feltételeinek megfelelő munkaruha szabályzat, jól nyomon követhető a szabályzat betartása, a munkaruha juttatás folyamata kontrollált és dokumentált.